Magazin

 .:: Mondások::       .:: Versek ::          .:: Történetek ::

  Történetek
 

Elgondolkodtató:  Mindenki számára megszívlelendő a végső tanács

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: segíthetek?
Erre ő nem is nézte hogy milyen CD-t vett ki és mondta hogy ezt kéri.
A lány kérdezte hogy becsomagolja- e, mondta a srác: Igen.
A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CDt. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CDt. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CDnek. Meg akarta hívni a lányt, de nem merte, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt.
A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CDt becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CDben ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki.

Szóval ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő lenne. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz, mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is, jusson eszedbe, hogy véges.


Két ember története

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve ott azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derünket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek


Lassú tánc


Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan..

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid...
A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj:
"Szia, hogy vagy"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.


Élvezd az életet!!!


Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívot mondani.
Ha valaki megkérdezte, hogy Hogy van? – azt válaszolta:
"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."
Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.
Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:
"Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?"
Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
"Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon,
elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." - szóltam közbe.
"De, egyszerű." - mondta Michael, "az élet csupa választási lehetőségből áll . Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Michael szavain.
Rövid idővel később elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek.
néhány évvel később megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?"
Lemondtam róla de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában. "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra – jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van:
választhattam, hogy élek vagy meghalok." "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?"
akartam tudni. Michael folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást." "Mit csináltál?" kérdeztem tőle.
"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az
életet választottam. Tehát úgy operáltak meg, mintha élő lennék és nem halott."
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is.
Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.
Hozzáállás kérdése minden.
Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz.
És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.

ÉLVEZD AZ ÉLETET!


Szép napot!


Szép napot!
Gondolkozz el egy pillanatra mielőtt elolvasod az Oldalt......
Mi kell ahhoz, hogy szépnek érezd a napot és a nap végén miért nyugtázod szépnek ?

Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magadat érezni, legfőképpen a Mail utolsó gondolata során.
1. Beleszeretni valakibe.
2. Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj.
3. Egy forró fürdő
4. Nem kell sorban állni a Supermarketben.
5. Egy különleges pillanat.
6. Egy kedves E-Mailt kapni.
7. Egy lélegzetelállító utcán végigsétálni.
8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani.
9. Feküdni az ágyban és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon.
10. Egy forró fürdőlepedő - frissen kivéve a szárítóból.
11. Egy csokiturmix! (vagy vanilia vagy eper)!
12. Egy pezsgőfürdő.
13. Nevetni.
14. Egy jó beszélgetés.
15. A tenger.
16. 2000.-Ft tavaly télről, a kabátzsebben.
17. Saját magadon nevetni.
18. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik az éjszakába.
19. Keresztül menni füvön, miközben öntözik azt.
20. Minden ok nélkül nevetni.
21. Egy ismerős, aki azt mondja milyen szép vagy.
22. Nevetni egy gondolaton.
23. Barátok.
24. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad.
25. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni.
26. Az első csókod (vagy az első csók, egy új baráttal).
27. Új barátokat találni vagy eltölteni az időt egy régi baráttal.
28. Egy édes kis kölyökkutyával játszani.
29. Valaki, aki a hajaddal játszik.
30. Édes álmok.
31. Forró csokoládé.
32. Kirándulás barátokkal.
33. Hintázni.
34. Szemezni egy kedves idegennel.
35. Csokis kekszet sütni.
36. Barátok, akik saját készítésű kekszet küldenek.
37. Kézen fogva lenni valakivel, akit szeretsz.
38. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy semmi sem változott.
39. Figyelmi az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékodat, melyet már régóta szeretett volna.
40. Figyelni a napfelkeltét.
41. Minden reggel felkelni és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted az új csodálatos reggelt.
42. Tudni, hogy hiányzol valakinek.
43. Egy ölelés attól, aki téged szeret.
44. Tudni, hogy jót cselekedtél - még akkor is, ha a többiek mást mondanak.
Ha figyelsz, akkor észreveszed a pillanatok varázsát és rájössz, minden perc élet egy ajándék.
A barátok angyalok, akik mindig segítenek, akkor is ha a szárnyaik elfelejtették, hogyan kell repülni.